Szépítkező informatikusok, avagy nem a közhelyeké a világ!

A nagymamám mostanában gyakran lóg a neten: mióta részt vett egy kezdőknek induló informatikai tanfolyamon, megtanulta használni a böngészőt, és nagyon szereti a mulattató tartalmakat. Regisztrált közösségi portálokra is, gyakran üzen nekem vicces képeket. Általában állatos tartalmakat szokott megosztani velem, valamilyen aranyos, vagy néha kissé béna felirattal. A legnagyobb szenzáció az volt számára, hogy míg töltődnek a képek, üres az azt jelölő keret, majd egy idő után hirtelen megjelenik maga a kép is. Ez nagyon tetszett neki, napokig fölugrált a gép előtt pötyögve ültében, ha megtörtént a csoda.

Már ott tartunk, hogy a szomszéd néniket is ő tanítja informatikára: szombat délutánonként össze szoktak ülni a nagyi konyhájában, és próbálkoznak a beállításokkal, már néhány játékot is letöltöttek, hogy kipróbálják.

Mama mindig úgy segít a többi néninek, hogy mindenképpen megértsék, de a nyolcvanöt éves Irma nem mindig emlékszik másnapra, szóval megesik, hogy ötször kell elmondania egymás után a dolgokat, szóval elég lassan haladnak rendhagyó tanfolyamukkal.

Aztán éppen Irma néni volt az, aki feldobta az ékszeres témát: talált egy oldalt a neten, ahol swarovski nyakláncokat, kristályos gyűrűket, karkötőket  lehet rendelni, nagyon szépek és igen kedvező az áruk…

Szóval Irma néni ötletére a kurzus következő óráján az internetes rendelést vették át, ugyanis mind nagyon szerettek volna swarovski ékszereket rendelni. Irma néni kétkarátos, piros, csepp alakú gyémánt nyakláncot választott. A kis csapat úgy döntött, megvárja az első rendelést, s majd csak aztán dönt, akarnak-e még swarovski nyakláncokat. Az én nagyim a gyűrűkért volt oda, a nagypapára emlékeztették őt ezek a csinos, ízléses darabok. A papa ugyanis minden karácsonyra gyűrűvel ajándékozta meg őt. Házasságuk során annyi gyűrű gyűlt össze, hogy mama dobozkában tartotta őket, mert már nem fértek el két kezén sem. Most már nem volt neki senkije, aki gyűrűket ajándékozhatott volna számára. Szóval úgy döntött, saját magát fogja ezentúl meglepni ezekkel a kis ékszerekkel, tisztelegve és ragaszkodva nagypapihoz meg az ő emlékéhez. Nagyi szép asszony volt, öregségében is megmaradt szépnek, a templomban gyakran legyeskedtek körülötte az özvegy papák, különösen a Tóth Feri bácsi, de nagyi mindig szilárd ellenállással fogadta a közeledésüket. Ő egy férfit szeretett egész életében, mást már soha nem is fog!

Szóval nagyi meg az informatikus csapata izgatottan várták a swarovski nyaklánc érkezését. Amikor megérkezett a futár, egy emberként toporogtak előtte, és úgy bontották ki, mintha valami csoda született volna abba a dobozba, szinte keresztényi áhítattal. Amikor kipakolták az ékszert, tényleg a csodákat kísérő fényesség tört elő a csomagolásból. Az ékszer annyira ragyogott, olyan szépen tündökölt, hogy a mamik nem hittek a szemüknek. Beleszerettek mind a nyakláncba, Mari meg Kata néni ilyet is rendeltek, mert hát utána rögvest megnyitották a böngészőt, egy ujjukkal beütötték az ékszershop címét, és végigmentek a kínálaton. Mindenki talált magának tetsző csecsebecsét, aztán napokig ez volt a téma, az utcán, a templomban, erről zizegtek az öregasszonyok.

Jobban várták az ékszerek érkezését, mint annak idején Szűz Mária a kisdedet.

Amikor aztán megjöttek a csomagok, összegyűlt a falu színe-java (a nők és a kislányok), és csodálkozó, kerek szemekkel nézték a szépítkező, magukat csinosító öregeket.

Nagyi kifestette a száját meg a szempilláit a nagypapira emlékeztető gyűrűhöz, Mari meg Kata pirosítóztak bőven a vörös swarovski nyaklánchoz, Lola meg Joli néni pedig a hajukat kontyolták föl szépen. Fölvették az új ruhájukat, és el is készültek. Mentek a mulatságba.

Nagyi kis informatikus csoportja is bebizonyította tehát, hogy a számítógépzsenik nem mindig a sztereotip alakban elképzelt fura, szemüveges, nem túl esztétikus férfiak, hanem szép és tanulékony asszonyok is lehetnek, akik frissen szerzett tudásukat akár swarovski nyakláncok rendelésére is fölhasználják.