Ez a konyhabútor az álmom!

Néha, amikor van időm, akkor megnézem, hogy mi a helyzet a különböző közösségi oldalakon. Megnézem, hogy miket posztoltak az ismerőseim, és általában mindig találok egy csomó vicces képet, amit kiraktak az üzenőfalukra, vagy megjelölték benne egy ismerősüket. Rengeteg jópofa képet szoktam találni, amik nagyon tetszenek, azokat el is küldöm a barátaimnak vagy lementem őket, hogy később is meg tudjam mutatni valakinek és jókat nevessünk rajtuk. Imádom az ilyen képeket, egy kis agyfárasztásnak mindig jók az ilyenek.

De nem csak a vicces képeket lehet megtalálni, ilyenkor, amikor van időm erre a „semittevésre”, akkor a reklámokat vagy a különböző hirdetéseket is meg szoktam nézni. Általában el sem olvasom őket, mert csak az időt veszik el, de amikor van időm, akkor legalább elolvasom őket. És néha szoktam jókat találni köztük. Mint múltkor, amikor végre megnéztem a postafiókomban lévő hirdetéseket és reklám üzeneteket. Találtam köztük egy témát, ami felkeltette az érdeklődésemet, és rájöttem, hogy már régóta terveztem én is, hogy megveszem azt a valamit, amit már olyan régen kinéztem magamnak.

Egy konyhabútor az, amiről most szó van. Találtam egy gasztronómiához kapcsolódó reklámot, amiről egyből eszembe jutott, hogy idén bizony én terveztem egy konyhafelújítást. És miközben anno ezen gondolkoztam, keresgéltem az interneten, és találtam egy nagyon jó oldalt, ahol egy olyan konyhabútort találtam, amilyet mindig is akartam. Aztán valahogy mégis hagytam a dolgot. Nem volt időm ezzel foglalkozni. Annyi minden közbejött, hogy teljesen elfelejtettem aztán. A konyhabútor annyira szép volt, hogy még anyukámnak is megtetszett, pedig nekünk nincs egy ízlésünk.

Szóval nem jutottam el odáig, hogy megvegyem, mindig úgy voltam vele, hogy majd egyszer megveszem, de aztán annyira nem foglalkoztam vele, hogy teljesen el is felejtettem. Azonban múltkor, amikor rátaláltam a reklámra, eszembe jutott. Nem akartam veszni hagyni az ötletet, így megkerestem a neten,  hátha megvan még és eladó.

Persze, amilyen szerencsém van nekem általában, sok jóra nem számítottam. És igazam is volt. Ugyanis az a konyhabútor már rég elkelt, mindet elvitték az üzletből. Mérges is voltam, mert nekem sok idő, mire bármiből is találok olyat, ami tetszik. Másrészről mérges voltam azért is, mert végre lett volna rá pénzem és időm is lett volna, hogy ezt az egész procedúrát végre letudjam. Most azonban kezdhetem majd elölről az egészet. Amihez aztán végképp semmi kedvem és türelmem, pedig tudom, hogy az a bútor, ami most van nálam a konyhában, már eléggé cserére szorul.

Szóval a hétvégém előre láthatólag erről fog szólni. Már látom a szemeim előtt, hogy egész hétvégén kutakodni fogok, hátha találok egy konyhabútort, ami megfelel és tetszik és árban is elfogadható, hiszen nem mindegy, hogy mennyi pénzt költök el rá.

Megkértem egy barátnőmet, hogy hétvégén jöjjön majd át és keresgéljen velem, úgy nem annyira unalmas a dolog. Aztán hátha a végén ő találja majd meg álmaim konyhabútorát, és akkor nem kell tovább keresgélnem. Amúgy is türelmetlen vagyok a keresgéléshez, de tudom, hogy ezt a dolgot még idén le kell tudnom, nem húzhatom túl sokáig.