Az internetet böngészve ausztriai munkákra bukkantam

Ahogyan arról már korábban is meséltem nektek, a szabadidőmben amikor időm engedi, szeretem az internetet, illetve főként a különböző közösségi oldalakat böngészni. Régebben sokszor ellenálltam ennek a kísértésnek, hiszen sokszor olyan dolgokba is bele tud futni az ember amik sem nem igazak, sem nem érdekesek, sem pedig hasznosak, de azért kellő kritikával érdekes dolgokat lehet olvasgatni.

Én magam nem nagyon vagyok a közösségi média híve. Tudom, hogy manapság ez nem valami népszerű hozzáállás, hiszen sok ember szinte az egész életét ott éli, de én inkább a passzív megfigyelő szerepet szeretem, mintsem úgymond a középpontban lenni. Szinte sosem osztok meg magamról semmit, hiszen úgy vagyok vele, hogy senkinek semmi köze hozzá. Nem fotózom le és osztom meg másokkal, hogy éppen mit főztem, vagy sütöttem és azt sem, hogy hol tartózkodom éppen. Azok, akik számára ezek az információk fontosak, tudják mindezt közösségi média nélkül is.

Alapvetően mégis regisztráltam az oldalra, legfőképpen amiatt, hogy tudjam tartani a kapcsolatot a régi ismerőseimmel, híreket olvasgassak és mindig láthassam, hogy a kedvenc zenészeim és íróim éppen min dolgoznak. Persze az olyan típusú posztokat is szeretem, amiben az ismerősem megosztják a nagy híreket, amik történnek velük. Értem ezalatt az eljegyzéseket, esküvőket, gyerekek születését és a többi. Mindig örömmel tölt el, amikor azt látom, hogy egy kedves, régi barátommal jó dolgok történnek. A rosszat pedig valószínűleg úgysem fogom megtudni, hiszen ezen a felületen az ilyesmivel kevéssé szokott elbüszkélkedni az ember.

Legutóbb például az egyik volt általános iskolai osztálytársam, Vali osztott meg egy érdekes dolgot. A fiáról írt, aki már hosszú ideje kint dolgozik Ausztriában. Egy weboldalt osztott meg, ahol szezonális ausztriai munkákat segítenek találni az érdeklődőknek és odaírta mellé, hogy az ő fia is ennek segítségével tudott eleinte elhelyezkedni kint, aztán amikor már sok kapcsolatot szerzett, akkor állandó munkát is kapott. Azért is találtam érdekesnek egyrészt, mivel ilyesmiről még nem hallottam korábban, másrészt pedig úgy gondoltam, hogy ez akár a lányomnak is érdekes lehetne.

Enikő tavasszal fog végezni az iskolában, ahol vendéglátást tanul. Lehetséges, hogy utána akár őt is érdekelni fogja ez a lehetőség, hiszen beszél nyelveket, tanulta is a szakmát, ráadásul fiatal, így pont abban a korszakban van, amikor még van ideje és kedve ahhoz, hogy egy kicsit kalandvágyó is legyen. Habár jövő tavaszig még sok idő van, és lehet, hogy Enikőnek teljesen más tervei lesznek addigra, de mindenesetre én azért úgy döntöttem, hogy már most megmutatom neki ezt a honlapot, hátha érdekli az ötlet. Kíváncsi leszek mit szól majd hozzá.