Az Életmentő szappan

Ez az utolsó évem a gimnáziumban, végre mi lettünk a nagy és okos végzősök. El se hiszem, hogy így eltelt az idő, tanáraink mindig figyelmeztettek erre, de sose hittünk nekik. Most mégis itt vagyunk, végre eljött az idő, hogy mi avassuk és szívassuk a kis elsősöket. Ez a szokás a sulinkban, hogy az év elejétől a végzősök különböző vicces feladatokat találnak ki az elsősöknek, amiket lehetőség szerint szünetekben kell végrehajtani, amikor mindenki láthatja. Ez az egész, az októberi verébavatóval zárul, ahol szintén különböző feladatokat kapnak a kicsik, és ezzel ér véget az avatásuk.

Anno a mi avatásunk elég jól sikerült, szerencsére semmi olyat nem kellet tennünk, ami túl kellemetlen lett volna. Azóta is a falamat díszíti az a néhány kép, amiket akkor készítettünk. Elég viccesen nézünk ki rajta, a szívatásunk alap koncepciója az volt, hogy 80-as évekbeli ruhákban kellett megjelennünk. Az én arcomat még egy gyönyörű smink is ékesíti, hiszen engem egy olyan feladatra választottak ki, ahol az ő osztályukból egy fiú sminkel ki egy bizonyos divatfotó alapján. Hát képzelhetitek, hogy az én vörös rúzsom inkább a fogamon és bőrömön díszelgett, és a füstös szemem is jobban hasonlított egy pandára.

Emlékszem mennyire nevetett rajtam mindenki, én kevésbé, mert végig arra tudtam csak gondolni, hogy fogok így hazamenni, de azért örültem, hogy túléltük és csupán ennyivel megúsztam az avatást. Ezután készítettük a csoportképeket. Persze mások is mókásan néznek ki rajta, volt, akit liszttel szórtak be, és az a fiú is tiszta maszat volt, akinek kéz nélkül kellett kísérletet tennie a bolognai evésre.

Az avatás végén mielőtt teljesen kétségbeestem volna, szerencsére az egyik osztálytársam átnyújtott egy életmentő szappant. Azt mondta, a nővére ajánlotta neki, ő sejtette, hogy lesznek olyan feladataink, amihez szükségünk lesz rá. És milyen jól tette, hálálkodva vonultam a mosdóba, hogy megszabaduljak vonzónak korántsem mondható sminkemtől.

Nem volt egyszerű feladat megszabadulnom az arcomra kent vakolatmennyiségtől. Bevonultam a mosdóba, és majdnem egy teljes órán keresztül sikáltam magamról a festéket, mire olyan állapotba kerültem, hogy ki mertem menni az utcára. Arra számítottam, hogy a szappan majd szétszárítja a bőrömet, mint ahogyan mindig szokta, ha azzal mosom, de meglepetésemre, ez most elmaradt. Nem, hogy száraz nem lett, de még sokkal puhább és tápláltabb lett a bőröm, mint előtte volt. Nem is akartam elhinni, hogy ilyen létezik.

Gyorsan kitudakoltam a barátnőmtől, hogy honnan szerezte be a nővére ezt a csodaszappant. Kiderült, hogy egy natúr kozmetikumokkal foglalkozó cégtől rendelte, ahonnan minden más kozmetikumát is szokta. Kizárólag természetes alapanyagokkal dolgoznak, nincs a termékeikben semmilyen tartósítószer, így nagyon egészséges a használatuk, nem kell félni semmilyen allergiás reakciótól. És mivel tele vannak a bőr számára tápláló anyagokkal, mint ebben például a méz, így csodás eredmények történnek, ha az ember ezeket a tisztálkodó és ápoló termékeket használja.

Miután hazamentem, azonnal szóltam anyának, hogy milyen csodára bukkantam, és be is vásároltunk belőle rendesen. Anyukám egyébként régóta próbál olyan termékeket venni, amik mindenféle tartósítószer mentesek, és nincsenek telerakva kémiai anyagokkal, így nagyon örült neki, hogy rábukkantam erre a weboldalra.

Azóta eltelt néhány év, de egyetlen egyszer sem csalódtunk a termékeikben. A minőség mindig azonos és a hatás sem marad el soha. Szóval, ha másért nem is, ezért mindenképpen megérte végig menni a procedúrán.

Most végre mi készülünk mások avatására, nagyon várom már, remélem ők is annyira élvezni fogják, mint mi anno a sajátunkat, nekik is felejthetetlen élmény marad ez a nap, mint ahogyan nekünk is az maradt. Minden esetre, betartalékoltam néhány szappant, hiszen mi is készülünk olyan feladatokkal, amik után tapasztalatból tudom, hogy nekik is jól jöhet.

Amúgy nem tudom, hogy honnan is jön pontosan ez a hagyomány, anyukám azt mondta, hogy náluk nem volt ilyen, legalábbis ennyire komolyan nem volt véve. Azt mondta, ha jól emlékszik, talán egy vagy két feladat volt, amit csoportosan meg kellett csinálniuk, de az sem volt kötelező. Tehát, ha valaki nem akarta, akkor nem csinálta meg. Nyilván az ilyen embereket utána azzal szívatták, hogy ő bezzeg nem végezte el a feladatot.

Igaz, még egy kicsit messzebb van, míg az általunk szervezett avató, de már most bevittem néhány szappant az iskolába, nehogy aznapra maradjon és a nagy kapkodásban pedig otthon maradjon. Mert akkor mindenki eléggé kínos helyzetben lesz.